Köszönjük szüleinknek, testvéreinkenk, barátainknak, de elsősorban a Wizzair 20%-os akciójának, hogy ez a hétvége létrejöhetett. Már nagyon kellett és nagyon vártuk. És ennek jelentősségét az sem csökkenti, hogy az egész kis túránk úgy indult, hogy késtem. Persze inkább úgy fogalmaznék, hogy Somi jött korábban, mert hát ki gondolta volna, hogy egy átszállás vonattal Utrechtben az pont úgy működik, mint a Deákon átszállni a kettes metróról a hármasra. Szóval jóformán várakozás nélkül. Márpedig a mi komplex utazási idő tervezésünkben a késés és várakozás kihagyhatatlan jellemzők. 

A pályaudvarról az első út haza vezetett, ahol természetesen a beígért welcome sör után ebédet főztem. Én. Egyedül. Ehhez egy nappal korábban bepácoltam a húsokat, amit Zsófi végig is nézett, majd közölte, hogy rettenetesen furcsán nézek ki a konyhában ételkészítés közben, majd kedvesen megkérdezte, hogy csináltam-e már ilyet korábban is. És ez nem arra vonatkozott, hogy húskloffoló híján egy üres borosüvegekkel lapítottam a húsokat, hanem arra, hogy egy hónapos együttélésünk alatt a kávéfőzésen túl nem nagyon csillogtattam ezirányú tudományomat. (Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy istenien teszem bele az instantkávét a forróvízbe.) De én ezt azzal magyarázom, hogy itt Amszterdamban egészségesebben élünk, sok zöldség, gyümölcs, joghurt, azokat meg nem kell megfőzőcskézni, ugyebár. És nem azzal, hogy esetleg lusta lennék hozzá.

Miután jól megebédeltünk, bevetettük magunkat a városba. Mivel távolságok híján elég sok helyet sétáltunk be pár óra alatt, Sominak kiváló alkalma nyílt arra, hogy empirikus kutatást végezzen a gyros-árak összehasonlítása témában. A végeredmény az lett, hogy etekintetben jó környéken lakunk. A fantasztikus souveniershopok által bizosított kínálatnak köszönhetően Sominak arra is kiváló alkalma nyílt, hogy megvegye az évszázad sárga funkynapszemüvegét. Ezzel a legnagyobb kihívást aznapra letudtuk. És mivel egy nap sem telhetett el kedvenc söröző nélkül, elmentünk a méltán világhírű Soundgardenbe, ami várakozásoknak megfelelően hozta a szintet.

Másnap jó holland módjára biciklikölcsönzéssel kezdtük a napot. Így történt, hogy Sominak azonnal sokkal jobb bringája lett, mint nekem. Bár kétségtelenül lett volna jobb úticél is, de városnézés címen elsőre kitekertünk a Mexx-hez. Egyrészt mert az út nagyon szép (sok kacsa, sirály, szürkegém, kevés útfelújítás), másrészt mert ott voltak a jegyek a másnapi meccsre. Hazafelé rögtön megtaláltuk az aznapi kedvenc sörözőt: kanálispart, napsütés, kisutca és a park karnyújtásnyira. Szerettük.

A következő állomás a Heineken múzeum volt, ahova menet közben dugóba keveredtünk, ami biciklivel nem annyira megszokott, de így történt, ám ezt leszámítva simán érkeztünk a helyszínre. A Heineken múzeum kétségtelenül egy jó hely, mert a kötelező körök  (történelem, fotók, díjak, stb.) után megtudtuk milyen sörnek lenni sörfőzés közben, majd megtanítottak tudományosan sört inni. A lényeg, hogy nem szabad úgy csinálni, mint egy lány. Szerencsére rájöttem, hogy korábban sem úgy söröztem, mint egy lány. Ezután kaptunk két pohár sört a Heineken bárban, ahol volt csocsó, karaoke, sörcsapoló, meg mindenféle más. Erősen nagy volt a kísértés, hogy odamenjünk a pulthoz, hogy " Ké'unikumotké'ek", de végül megelégedtünk a Heineken hangulattal. Ami kiváló volt. A múzeum után jött az elmaradhatatlan piacozás az Albert Cuypstraaton, bár nem értettük, hogy ez miért olyan nagy fless, egy az egyben józsefvárosi piac, csak nem ferdeszeműek kínálják a sokat occsóér'. Azért a látogatás egy jó gyrost megért.

Aztán meg irány a Vondelpark: tespedés és backgammonozás. Elég remek volt. Viszont ha bárki azt gondolta, hogy ezt a hétvégét megúsztam bicikliprobléma nélkül, akkor sajnos téved. A parkban Somi kiszúrta, hogy ereszt az elsőm szelep mellett, így estére már teljesen lapos kerékkel büszkélkedhettem. De sebaj, úgyis biliárdozás (mi más?) a további terv, a hely nincs messze, így jó holland módjára utazhattam a csomagtartón. Ami a felszállást nem tekintve elég jól ment. Az estét tehát egy jó kis biliárdozással zártuk, amibe később becsatlakozott Zsófi is. A rövid és tömör tanulság: a holland asztalok jobbak és drágábbak.

Szombaton következett a hétvége fénypontja: a holland-magyar barátságos meccs az Ajax stadionban. A metróútvonalat már korábban kinéztük, de nem volt gond: csak követni kellett a sok narancssárgába öltözött hollanddrukkert. A helyünk a 402-es szektorban volt, amiről elég annyit tudni, hogy nem a magyar szurkolóknak volt fenntartva. Így történt, hogy a meccskezdéskor már negyvenezer narancssárgába öltözött holland vett körül, csak mi díszelegtünk civilben. Ez nem is volt gond  egészen a 6. percig, amikor is Dzsudzsák csodaszép góljával vezetést szereztünk, mi pedig örömünkben, de még inkább meglepetésünkben boldogan üvöltözni kezdtünk. El lehet képzelni, a körölöttünk levő ezrednyi holland arcát, ahogy felénk fordultak. Asszem inkább döbbenet volt rajtuk. Az előttünk ülő kissrác konkrétan megijedt, mert ilyet még nem látott. Az első félidőben még bizakodtunk, aztán persze jött a holland leiskolázás.

A meccs után megtaláltuk a szombati kedvenc sörözőt, ami szerencsére nincs is messze onnan, ahol lakunk. Otthon - tekintettel arra, hogy a biciklim még mindig bengás volt - Somi megmutatta, hogy hogyan kell elbánni a kerékkel, ha belsőt akarok rajta cserélni.  A lényeg: kés és villa mindig legyen a közelben. Nagyon figyeltem, mert 20 euróm bánja, ha nem tudom megcsinálni.

A Wizzairnek annyi a hátránya, hogy nagyon hülye időpontokban lehet vele repülni. Ennek köszönhetően vasárnap munkanapi időben keltünk és justintime fogtuk az Eindhovenbe közlekedő vonatot (pontosabban Utrecht-be, de mint megtanultuk, az átszállás itt nem tényező).

Miután Somi elment, nem is volt jobb dolgom, mint keresni egy bicikliszervízt és venni gumibelsőt a kerekemnek. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mint első blikkre hangzik, mert vasárnap reggel Amszterdamban az egy főre eső nyitva levő kerékpárboltok száma nulla, viszont az éttermek és szuvenirboltok az 1/fő mutatót elég erősen közelítik. Na azért nagy nehezen találtam, és bár voltak kisebb nehézségek az összeszerelésnél, Zsófi hathatós gyakorlati tudásával és segítségével és az én elméleti tudásommal bicikliszervizest megszégyenítő pontossággal vettük az akadályt. Mondjuk valószínűleg egy bicikliszervízes 5 perc alatt oldja meg a feladatot, de az nem lohasztotta le a lelkesedésünket.