2010. május tizenharmadika csütörtök nemzeti ünnep Belgiumban és Hollandiában (meg még egy csomó más országban is, mint például Indonéziában és Vanuatuban, de kis hazánkban persze nem). Etekintetben az Európai Bizottság és a Mexx abban hasonlítanak egymásra, hogy mindketten azt vallják, hogy ha már a csütörtök szabad, legyen a péntek is az. Így mi sem volt természetesebb Orsinak és nekem, mint egyikünk kis otthont adó országát felfedezni a hosszú hétvégén. Így kezdődik az a történet, amikor Orsival meghódítottuk Amszterdamot és Hágát.

Május 13: Orsi csütörtök délután érkezett a 17:43-sal, a pályaudvaron volt nagy egymás nyakába borulás. Látszott, hogy nem kispályás versenyzővel van dolgom, sapka-csizma-télikabát, így májusban. Először hazafelé vettük az irányt, de beugrottunk az Albert Heijnba, ahol azonnal kaptam egy rögtönzött gyorstalpalót belga sörökből. Ennek kövezkezményeként három fajta sörrel tértünk haza: almás, málnás, sima és mind nagyon finomak voltak (fiúk, ne fújoljatok, tényleg). Eldumálgattunk otthon Zsófival hárman, megiszogattuk a söröket, aztán meg Orsival nyakunkba vettük a várost, elsétálgattunk a Leidseplein környékén és betértünk egy coffeeshopba csak a rend kedvéért. Ám mivel másnap terveink voltak Hágában, nem duhajkodtunk sokáig.

Május 14: Már korábban elhatároztuk, hogy a valamikor a hétvégén megnézzük, mi van Hágában. Így hatan felkerekedtünk, felszálltunk a reggeli 10:11 órás vonatra (ugye érzitek a dolog komolyságát? Ehhez fél 9-kor kellett kelni!) és 11-re már Hágában is voltunk. A város olyan mint egy mini Amszterdam, csak ez a főváros és van tengerpartja. Na az volt a nagy királyság! Beültünk egy jó kis lounge kávézóba: tengerpart, egy pohár ital, chill háttérzene és enyhe napsütés. Viszonylag 10 pontos volt. Bár körülöttünk minden holland vérű ember fürdőruhában vagy maximum egy pulóverben hesszelt, mi 3 pulóver-kabát-sálban nyomtuk. Az én esetemben ennek az az eredménye, hogy az arcom tökbarna lett, míg a nyakam tökfehér maradt, ami legalábbis elég viccesen néz ki.

Hazaérve Hágából már Zsófi férje, Laci is csatlakozott a hétvégéhez, aki hozott echte ungarische homemade pálinkát ajándékba. Azt hiszem máskor is hívjuk. Az este otthon az ismerkedés jegyében telt Lacival és a pálinkájával.

Május 15: Mára nagy kulturálódási terveink voltak Orsival, ami úgy indult, hogy Van Gogh múzeum. El is villamosoztunk a Muzeumpleinra, azonban itt rögtön nyomtunk egy újratervezést, mivel a sorbanállás a múzeumhoz több időt vett volna igénybe, mint amit a kiállításra szántunk. Úgyhogy inkább meglátogattuk a Coster Diamond gyémántcsiszoló műhelyt, kikupálódtunk gyémántfajtákból és próbálgattunk gyémántgyűrűket. Ezután piaclátogatások (virág-, sajt-, bolha-, olyanmintazecseri-), kanálisok, holland ebéd, Dutch pancake következtek. Teli hassal pedig már megengedtük magunknak azt a luxust, hogy háromnegyed órát álljunk sorba az Anna Frank házhoz. De megérte.

Este bringával voltunk bulizni. Ennek összvissz annyi hátránya volt, hogy kárbavesztek a megivott sörök, mert mindig kijózanodtunk, mire az új helyre értünk.

Május 16: A reggeli kelés nem ment könnyen (ráadásul órára kellett), de az ígéret szépszó alapon 11-re összeszedtem magam és elvittem Orsit a legflessesebb reggelizős helyre a Vondelparkhoz. Elég jót ettünk és a kiszolgáló srác is nagyon jó fej volt, meg tudta, hogy Magyarország fővárosa Budapest, az EU tagja és forint a nemzeti valuta. Ez különösen üdítő, ha már két hete azt hallgatod, hogy Coming from Hungary = Coming from Russia. Jóllakottan pedig vállatuk többórás sorban állást a Van Gogh múzeumhoz, amit meglepő módon sikerült 15 perc alatt abszolválnunk. A kiállítás  nagyon jó volt, és még Orsi vonatindulása előtt belefért egy kis vörös lámpás negyed levezetésnek.

Asszem kihoztuk a négy napból a maximumot és legalább én is elkezdtem letudni a kötelező turista köröket, ha már ideköltöztem.