Hétfőn és kedden Németországban voltam. Mivel a Mexx teljes vezetése germán, előbb-utóbb komolyan a német lesz a hivatalos nyelv cégen belül. Az biztos, hogy a német is olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni, max kijönni a gyakorlatból. Már a második nap képes voltam ein bisschen kommunikálni, ami feletébb jó érzés volt tekintettel arra, hogy a németek kicsit franciák és nemigen beszélnek más nyelvet. Jó, tudom, Hollandiában el vagyok kényeztetve az angollal, amit még a marokkói bevándorló a sarki boltban is jól beszél. Így itt viszont simán tudok mindenféle emberrel talákozni, beszélgetni, mert az egyrészt jó dolog, másrészt ugye megismered őket, és nem lepődsz meg, ha mondjuk feketét látsz. Mint az egyszerű kis szlovák partner egyszerű kis szőkéje, aki betette a lábát a Mexxbe, meglátta Diát, a surinami csávót, majd ujjal rámutatva felkiáltott: Jé, baz' meg, egy néger!.
Németország egyébként jó kis út volt, hétfőn reggel a méltán világhírű Kroisenbroichban kezdtünk a német irodában, ahol alapvetően semmi érdekes nem történt, majd átmentünk Kölnbe, ahol a szállásunk volt. Kölnben egyébként nincs semmi a kölnieken, a dómon és felszínen futó hatalmas kék vízvezetékeken kívül. Ja és Agnes Fröhlich afrikai gyerekekért alapítványon kívül. Azért ízelítőnek csatolok egy lebilincselő képet Kölnről. Remélem értékelitek a perspektivikus ábrázolást és látjátok a művész belső, egyébként elfojtott és kitörni vágyó érzelmeinek visszatükröződését.
Kölnbe azért mentünk Tiinával, mert megnéztük és részt vettünk egy tréningen az új loft koncepciójú Mexx boltban. Nagyon szép lett, végre nem a szuperelegáns bizniszvumen vonal. Elképesztően komoly pszichológia van minden mögött. A fények az utolsó centiméterig megtervezve, a bolt kiemelt pontjain illatpermet, az összes konnektor passzol a környezetbe, és persze a merchandising: szuperakciós topok a bejárathoz, drágább darabok próbababára hátrébb. Hát hiába, a német Pünktlichkeit (vagy a jól bevált vásárló-pszichológia). Képek lejjebb, szigorúan lányoknak.